A legtöbb kis- és középvállalkozásban az IT addig nem téma, amíg valami el nem romlik. Amíg megy a levelezés, kinyomtat a nyomtató és elindul reggel a gép – addig nincs probléma. Amikor viszont egy nap nem indul a szerver, eltűnik egy mappa a megosztott meghajtóról vagy behatolás-gyanús értesítés érkezik – akkor derül ki, hogy az IT-t nem kezeli senki rendszerszinten.

Ha cégvezetőként arra gondolsz, hogy ideje lenne végre rendezni az informatikai üzemeltetést – de nem tudod, hogy belső IT-s kell, külső szolgáltató, vagy valami más –, ez a cikk neked szól. Nem szoftverkatalógus és nem technikai dokumentáció, hanem döntési keretrendszer: mire van szükséged, hogyan válassz, mire számíts, és mi az első lépés.


Tartalomjegyzék

  1. Hol tart most az IT-d? – érettségi szintek
  2. Mit csinál egy rendszergazda – és mit nem?
  3. Belső, kiszervezett vagy hibrid? – döntési keretrendszer
  4. Mennyibe kerül? – árazási modellek
  5. Hogyan válassz szolgáltatót?
  6. Mi történik egy IT-audit során?
  7. Az első 30 nap – hogyan indul az együttműködés?
  8. Gyakran ismételt kérdések

Hol tart most az IT-d? – érettségi szintek

Mielőtt döntést hozol, érdemes felmérni, hol tart most a céged IT-kezelése. Az alábbi öt szint nem „jegy" – hanem tükör, amelyik segít elhelyezni, honnan indulsz.


🔴 Szint 0 – Nincs IT-kezelés

Mindenki maga oldja meg a problémáját. Aki „ért hozzá", az telepít programot, cserél jelszót, újraindítja a szervert. Nincs mentés-ellenőrzés, nincs vírusvédelem-frissítés, nincs egységes megoldás – ami működik, az jó.

🟡 Szint 1 – Reaktív (ismerős vagy alkalmi)

Van valaki, akit hívhattok: ismerős, volt kolléga, alkalmi megbízott. Amikor valami elromlik, ő jön ki – de nem figyeli a rendszert, nem dokumentál, és nem keres proaktívan problémákat. A reaktív IT jellegzetességeit itt foglaltuk össze részletesen.

🔵 Szint 2 – Részlegesen szervezett

Van dedikált IT-felelős (belső vagy külső), de a rendszer nem lefedett teljesen. Lehet, hogy van backup, de nincs rendszeres visszatöltési teszt és felügyelt mentés. Lehet, hogy van vírusvédelem, de nincs központi kezelés. A szándék megvan – a szisztematikus végrehajtás még nem.

🟢 Szint 3 – Proaktív üzemeltetés

Folyamatos monitoring, dokumentált folyamatok, naprakész backup, központi vírusvédelem, SLA-val szabályozott válaszidő. A legtöbb probléma azelőtt megoldódik, mielőtt a felhasználó észrevenné. A monitoring eszközök automatikusan jelzik a rendellenességeket.

🟣 Szint 4 – Stratégiai IT-partnerség

Az IT nem költségközpont, hanem üzleti eszköz. Az IT-partner részt vesz a tervezésben, ismeri az üzleti célokat, javaslatokat tesz (hardvercsere-ütem, szoftverváltás, biztonsági fejlesztések). Tervezett költségvetés, éves áttekintés, igazodás az üzleti stratégiához.

A legtöbb KKV, amelyik először keres rendszergazda-szolgáltatást, a 0–1-es szintről indul. Ez nem szégyen – ez a kiindulópont. A kérdés az, hogy hová akarsz eljutni, és milyen ütemben. A leggyakoribb IT-problémák jelentős része a 0–1-es szintre jellemző: nincs dokumentáció, nincs friss backup, nincs egységes védelmi szint.


Gyors öndiagnózis: Ha nem tudod biztosan, hányadik szinten áll a céged – az önmagában is válasz. A díjmentes IT-állapotfelmérés pontosan erre ad választ: hol tartotok most, és mi a következő logikus lépés.

Mit csinál egy rendszergazda – és mit nem?

A „rendszergazda" szó sokféle értelmezést kap. Egy 10 fős cégnél mást jelent, mint egy 200 fős vállalatnál. Cégvezetőként nem a technikai részletek a fontosak, hanem az, hogy megértsd: milyen feladatokat fed le ez a szerep, és melyeket nem.

Amit egy rendszergazda(-szolgáltatás) lefed


  1. Monitoring és karbantartás
  2. A szerverek, munkaállomások és hálózati eszközök folyamatos felügyelete. Nem arról szól, hogy valaki nézi a képernyőt – hanem arról, hogy automatizált eszközök azonnal jeleznek, ha az adatok szabad tárhelye egy bizonyos szint alá csökken , szolgáltatás leáll vagy hálózati eszköz nem válaszol.
  3. Backup és visszaállítás
  4. Nem elég, hogy „van backup". A rendszergazda feladata, hogy a mentés naponta fusson, a mentési kópia ténylegesen visszatölthető legyen, és a mennyiségi megőrzés (hány napra visszamenőleg) igazodjon a cég igényeihez. A backup-tesztelés legalább olyan fontos, mint maga a mentés.
  5. Biztonság
  6. Vírusvédelem, tűzfalkezelés, frissítések telepítése, jogosultságkezelés. Nem egy egyszeri beállítás – hanem folyamatos karbantartás. A jelszókezelési szabályzat és az MFA bevezetése is ide tartozik.
  7. Support – hibaelhárítás
  8. Amikor valami elromlik, a munkatársnak legyen kihez fordulnia. Távoli elérés a legtöbb problémát perceken belül orvosolja; helyszíni kiszállás a fizikai hibákra. Az SLA és válaszidő szabályozza, hogy milyen tempóban.
  9. Felhasználókezelés
  10. Új munkatárs érkezik → fiókot kap, jogosultságokat kap, eszközt kap, oktatást kap. Munkatárs távozik → fiókok letiltása, jelszavak cseréje, eszköz visszavétel. Nem ad hoc – hanem dokumentált folyamat.
  11. Dokumentáció
  12. Hálózati rajz, jelszókezelési leírás, szerver-konfiguráció, licenszleltár. Ha az IT-felelős holnap nem érhető el – tudjon-e bárki más továbbvinni a rendszert? Ha a válasz „nem" → a dokumentáció hiányos.
  13. Hardver életciklus-kezelés
  14. Mikor kell gépet cserélni? Melyik szerver garanciája járt le? Melyik laptop lassul be annyira, hogy üzletileg nem éri meg tovább használni? A rendszergazda nyilvántartja az eszközparkot és javaslatot tesz az ütemezett cserékre – nem akkor, amikor már elromlott, hanem előtte.
  15. IT-tanácsadás és tervezés
  16. A 3–4-es érettségi szinten ez válik a legértékesebbé: amikor az IT-partner nemcsak reagál, hanem javasol. Szoftverváltás, felhőmigráció, irodaátalakítás, új telephely – az IT-tanácsadó előre tervez, nem utólag tűzolt.

Amit a rendszergazda NEM csinál

A félreértések gyökere sokszor az, hogy a cégvezető minden informatikai kérdést egy kalap alá vesz. A rendszergazda üzemeltet – de jellemzően nem az alábbi feladatokra való:

  • Weboldal fejlesztés / karbantartás – más szakterület, más eszközök, más szakember.
  • ERP / számlázó / vállalatirányítási rendszer bevezetés – szoftverspecifikus konzultáns kell (bár a rendszergazda az infrastruktúrát biztosítja alá).
  • Grafikai munka, nyomdai előkészítés – nem IT-üzemeltetés.
  • Oktatás (Office, Excel, stb.) – egyes szolgáltatók kínálnak ilyet kiegészítésként, de nem az alapfeladat.

A profi IT-csomag részletes bontása pontosan leírja, mit kapsz egy havidíjas üzemeltetésben – és mit nem. Ha nem tudod, mit vársz el a rendszergazdától, ott érdemes kezdeni.


Belső, kiszervezett vagy hibrid? – döntési keretrendszer

Ez az a kérdés, amit minden növekvő cég feltesz: felvegyünk egy IT-st, vagy bízzuk külsős partnerre? A válasz nem „az egyik jobb, mint a másik" – hanem az, hogy melyik illik a cég jelenlegi helyzetéhez. A belső vs. kiszervezett IT összehasonlítást külön cikkben részletesen kibontottuk; itt a döntési keretrendszerre fókuszálunk.

A három modell röviden


Belső IT-sKiszervezettHibrid Jellemző cégméret50+ munkaállomás, összetett belső rendszerek10–80 munkaállomás, standard infrastruktúra40+ munkaállomás, növekedési fázis ErősségeFolyamatos jelenlét, a cég működésének mély ismereteCsapatnyi tudás, eszközpark, helyettesíthetőségBelső jelenlét + külső háttér és eszközök KockázataKulcsember-kockázat (szabadság, betegség, felmondás)Fizikai jelenlét korlátozott, cégismeret felépítése időbe telikKoordináció igényes, felelősségi határok meghatározása kulcskérdés

5 kérdés, amelyik segít dönteni

Nem szükséges hetekig mérlegelni. Az alábbi öt kérdésre adott válasz a legtöbb esetben kirajzolja, melyik modell a logikus kiindulópont:


  1. Mi történik, ha az IT-felelős holnap nem elérhető?
  2. Ha a válasz „megáll a cég", mert minden tudás egyetlen embernél van → a helyettesíthetőség a fő kérdés. A kiszervezett vagy hibrid modell ezt kezeli.
  3. Hány munkaállomásotok van, és mennyire összetett az infrastruktúra?
  4. 10–30 gépes, standard Office/levelezős környezetben a kiszervezett modell általában elegendő. Ha gyártásvezérlés, ipari hálózat vagy fejlesztői környezet is van → érdemes belső jelenlétet is tervezni.
  5. Kell-e napi fizikai jelenlét az irodában?
  6. Ha hardvercsere, kábelhúzás, fizikai szervergépek kezelése napi szinten felmerül → a belső IT-s vagy helyszíni hibrid modell indokolt. Ha a legtöbb feladat távoli eléréssel megoldható → kiszervezett modell is működhet.
  7. Mennyire kiszámítható az IT-költséget szeretnéd?
  8. Fix havi átalány: pontosan tervezhető. Óradíjas: ingadozó. Hibrid: alap + eseti. A fix átalány vs. óradíjas összehasonlítás konkrét számokkal mutatja a különbséget.
  9. Szükséged van-e több szakterületre (hálózat, biztonság, felhő, levelezés)?
  10. Egyetlen belső IT-s ritkán lefed minden területet egyformán. Ha a cég különböző szaktudást igényel → a kiszervezett csapat vagy a hibrid modell (belső IT-s + külső háttér) erősebb.

Nincs „egyetlen jó válasz" – de van az adott céghez illeszkedő megoldás. A lényeg, hogy a döntés ne sodródásból szülessen („eddig megoldottuk valahogy"), hanem tudatos mérlegelésből.


Mennyibe kerül? – árazási modellek

Az árazás a leggyakoribb kérdés – és a legnehezebb egyenesen megválaszolni, mert a rendszergazda-szolgáltatás ára a cég méretétől, az infrastruktúra összetettségétől és az elvárt szolgáltatási szinttől függ. Amit viszont meg lehet mutatni, az a három fő árazási modell és a döntés logikája.

1. Fix havi átalány

Előre meghatározott havi díj, amely a megállapodott szolgáltatási kört lefedi. Jellemzően tartalmazza a monitoringot, a karbantartást, a support-ot és a proaktív feladatokat. A cég pontosan tudja, mit fizet – és a szolgáltató érdeke is az, hogy minél kevesebb probléma legyen, mert a javítás az ő ideje.

  • Előny: kiszámítható költség, tervezhető éves budget, a szolgáltató proaktívan dolgozik.
  • Mikor ideális: ha a cég stabil működést akar, és nem akar minden hónapban más összeget látni a számlán.

2. Óradíjas megbízás

Csak akkor fizetsz, amikor hívod. Nincs fix költség – de nincs proaktív figyelem sem. A szolgáltató akkor keres pénzt, amikor probléma van; a cég pedig nem tudja előre, mennyibe kerül egy-egy hónap.

  • Előny: alacsony belépési küszöb, nincs elköteleződés.
  • Kockázat: kiszámíthatatlan költségek, tűzoltó jelleg. Egyetlen komolyabb incidens havi szinten drágább lehet, mint a fix átalány – a valós állásidő-költség ezt számszerűsíti.

3. Hibrid modell

Fix alap (monitoring, karbantartás, korlátozott support) + projektek és kiemelt feladatok óradíjban. Átmeneti megoldás, vagy végleges felépítés olyan cégeknél, ahol a napi üzemeltetés stabil, de időszakosan nagyobb projektek is vannak (irodamozgatás, infrastruktúra-fejlesztés).

A valódi kérdés: nem az ár, hanem a kockázat

Ha az IT-költséget pusztán számlasoron vizsgálod, mindig „drágának" tűnhet. De az IT-üzemeltetés nem fogyóeszköz – hanem kockázatcsökkentés és működési stabilitás. A kérdés nem az, hogy „mennyibe kerül egy rendszergazda?", hanem az, hogy mennyibe kerül, ha nincs.


Amit a „spórolás" valójában jelent: Egy négyórás e-mail-leállás, egy visszaállíthatatlan backup, egy zsarolóvírussal megbénított szerver – ezek mind valós esetek, és az üzleti költségük nagyságrendekkel meghaladja a havi üzemeltetési díjat. A állásidő-kalkulátor cikkünk konkrét összeget rendel hozzá. Az IT-büdzsé tervezési útmutatónk pedig a teljes éves keretet segít felépíteni.

A konkrét ár mindig ajánlat kérdése – a cég felmérése alapján. Az IT-állapotfelmérés egyik eredménye pontosan az, hogy milyen szintű szolgáltatás szükséges, és az előreláthatóan mennyibe kerül.


Hogyan válassz szolgáltatót?

Ha úgy döntöttél, hogy kiszervezett vagy hibrid modellben gondolkodsz, a következő kérdés: kit választasz? A piacon rengeteg ajánlat van – és kívülről nehéz megkülönböztetni a „papíron jó" szolgáltatót a valóban megbízhatótól.

Az IT-szolgáltató választási útmutatónk 10 konkrét szempontot tartalmaz, amiket érdemes végigmenni ajánlatkérés előtt. Itt az öt legfontosabbat emeljük ki – amelyek a tapasztalatunk szerint a legtöbb sikertelen partnerség gyökerét fedik le.

1. Referencia és iparági tapasztalat

Kérdezd meg, milyen méretű cégekkel dolgozik, és kérj referenciát – lehetőleg olyat, amit felhívhatsz. Ha a szolgáltató nem tud referenciát adni → piros zászló.

2. SLA és válaszidő

Nem az a kérdés, hogy „milyen gyorsan jönnek ki?" – hanem az, hogy mi van leírva. Az SLA és válaszidő cikkünk részletesen elmagyarázza a különbséget a válaszidő és a megoldási idő között. Ha nincs írásos SLA → nincs garancia.

3. Proaktív monitoring vs. reaktív tűzoltás

Kérdezd meg, milyen monitoring-eszközt használnak, és milyen riportot kapsz havonta. Ha a válasz „hát, ha hívtok, jövünk" → az nem rendszergazda-szolgáltatás, hanem alkalmi javítás. A proaktív IT az, ami megelőzi a problémákat – nem utólag reagál rájuk.

4. Dokumentáció és átláthatóság

Kérdezd meg, hogy ha holnap más szolgáltatóra váltanál – milyen dokumentációt adnának át. Ha a válasz „mindent tudunk fejből" → a tudás egyetlen embernél van, és a kockázat ugyanott, ahol a belső IT-s kulcsember-kockázata.

5. Kommunikáció – nem csak technikai nyelven

A rendszergazda nem csak a munkatársakkal kommunikál, hanem a cégvezetővel is. Ha a szolgáltató minden kérdésre technikai zsargonnal válaszol, és nem tud üzleti nyelven összefoglalni, mi a helyzet → a napi együttműködés frusztráló lesz. A 8 éves partnerségünk történetében ez az egyik legfontosabb visszajelzés: „Végre értjük, amit mondanak."


Tipp: Mielőtt ajánlatot kérsz, futtasd végig az IT-szolgáltató választás 10 szempontját. Ne az árat hasonlítsd össze először – hanem azt, hogy mit kapsz az árért.

Mi történik egy IT-audit során?

Az „audit" szó sok cégvezetőben negatív képet idéz: felülvizsgálat, számonkérés, hiányosságok. Valójában az IT-állapotfelmérés nem bírálat – hanem térkép. Megmutatja, hol tartotok, mi működik jól, és hol van azonnali teendő.

Ha eddig nem volt rendszeres IT-áttekintés, a felmérés az a pont, ahol a „valahogy működik" átfordul „tudjuk, mi a helyzet, és van terv" állapotra. Ez nem csak a szolgáltatóváltáshoz kell – akkor is hasznos, ha meglévő IT-partnered van, de régóta nem nézett senki rá az egészre rendszerszinten.

Az 5 lépés


  1. Előzetes egyeztetés (30–60 perc, online vagy személyes)
  2. Megbeszéljük, milyen rendszerek vannak, mi a cég fő tevékenysége, hány munkaállomás dolgozik, milyen szoftvereket használtok. Nem technikai interjú – inkább „mesélj a cégről" beszélgetés.
  3. Helyszíni vagy távoli felmérés
  4. Az IT-infrastruktúra áttekintése: szerver(ek), hálózat, munkaállomások, nyomtatók, Wi-Fi, internetkapcsolat, backup, vírusvédelem, tűzfal, jogosultságok. A felmérés nem „mindent szétszedünk" – hanem rendszeresen, dokumentáltan végignézzük a kritikus pontokat.
  5. Biztonsági ellenőrzés
  6. Frissítések állapota, jelszószabályzat megléte és betartása, hozzáférés-kezelés, MFA-lefedettség, szivárgás-ellenőrzés (pl. céges e-mail-címek nyilvános adatszivárgásban). Az IT-ellenőrzőlista pontjainak visszaellenőrzése.
  7. Összefoglaló riport
  8. Nem technikai adathalmaz – hanem közérthető dokumentum, amely három kategóriába sorolja a megállapításokat:
  9. 🔴 Azonnali teendő (kritikus biztonsági rés, nem működő backup, lejárt licenszek)
  10. 🟡 Rövid távon javítandó (elavult eszközök, hiányos dokumentáció, nem optimális hálózat)
  11. 🟢 Rendben van (ami működik és nincs vele teendő)
  12. Konzultáció – javaslat és következő lépések
  13. Átbeszéljük a riportot: mi az, amit érdemes azonnal lépni, mi az, ami tervezhető, és mi az, ami „jó lenne, de nem sürgős". Nincs kötelezettség – a cég dönti el, mit lép, és milyen ütemben.

Mit kapsz az audit végén?

Három konkrét dolgot:

  • Állapotjelentés – hol tart az IT, milyen érettségi szinten, milyen kockázatok vannak.
  • Prioritásos teendőlista – mit érdemes először lépni, és miért (a „piros-sárga-zöld" bontás alapján).
  • Költségbecslés – ha szükséges, az ajánlott szolgáltatási szint előrelátható havi díja.

Ez nem értékesítési prezentáció – hanem döntési alap. Ha utána a cég maga oldja meg a teendőket, vagy más szolgáltatót kér fel → a riport akkor is használható. A esettanulmányunkban pontosan ez volt a kiindulópont: egy felmérés, amelyik megmutatta, hol áll a cég – és ennek alapján született meg az együttműködés.


Az első 30 nap – hogyan indul az együttműködés?

Az IT-szolgáltató váltás – vagy az első IT-partner bevonása – nem egy pillanat. A rendszer nem változik meg egyik napról a másikra, és a bizalom sem épül fel azonnal. A jó szolgáltató ezt tudja: az első hónap nem a „megmutatjuk, mennyire jók vagyunk" időszak, hanem a rendszerezett átvétel.

1. hét – Audit és dokumentáció

Az együttműködés az állapotfelmérés eredményeire épül. Az első héten a szolgáltató:

  • befejezi vagy részletezi az audit megállapításait,
  • dokumentálja az infrastruktúrát (hálózat, eszközök, fiókok, licenszek),
  • felveszi a kapcsolatot a kulcs-felhasználókkal (ki mit csinál, milyen szoftverrel dolgozik),
  • megállapodik a kommunikációs csatornákban (hova írjanak a munkatársak, ha probléma van).

2. hét – Kritikus javítások

Az audit „piros" tételei – azok, amelyek azonnali kockázatot jelentenek:

  • Backup-ellenőrzés és szükség esetén újrabeállítás.
  • Jelszavak rendezése: közös fiókok felszámolása, jelszókezelő bevezetése ahol indokolt.
  • Vírusvédelem és tűzfal validálása.
  • Frissítések telepítése – ha hónapok óta nem történt.
  • Monitoring beüzemelése, hogy a szolgáltató valós időben lássa a rendszer állapotát.

Az a cél, hogy a második hét végére ne legyen olyan kritikus pont, amelyik azonnali incidenst okozhat.

3–4. hét – Proaktív alapok

Miután a „tűz el van oltva", jöhet a rendszerezés:

  • Automatizált karbantartási feladatok beállítása (frissítések ütemezése, lemez-tisztítás, log-rotáció).
  • Felhasználói jogosultságok áttekintése és rendezése.
  • Dokumentáció véglegesítése és megosztása a cégvezetővel.
  • Ha szükséges: Wi-Fi hálózat áttekintése, hálózati szegmentálás.

2. hónaptól – Stabil üzemeltetés

A napi működés itt áll be: a monitoring fut, a munkatársak tudják, kit hívjanak, a dokumentáció naprakész, a backup naponta fut és tesztelt. Innentől a rendszergazda-szolgáltatás nem „projekt", hanem folyamatos háttérmunka – amely azáltal teremt értéket, hogy a cég nem veszi észre, mert minden működik.


Mire számíts: Az első hónapban a szolgáltató gyakrabban jelentkezik, több kérdést tesz fel, és intenzívebben van jelen. Ez normális – a megismerési időszak. A hosszú távú IT-partnerségeknél ez az az alapozás, amelyre a későbbi bizalom épül.

Gyakran ismételt kérdések

Mikortól éri meg rendszergazda-szolgáltatást kérni?

Nincs merev határ, de általánosságban: ha a cégben legalább 5–10 munkaállomás van, céges levelezést használtok, és üzleti adatokat tárolotok digitálisan → a rendszeres IT-felügyelet már indokolt. Nem a gépszám a döntő, hanem az, hogy az IT-leállás milyen üzleti hatással jár.

Mi van, ha már van egy belső IT-sünk – akkor is szükség lehet külső partnerre?

Igen – ez a hibrid modell. A belső IT-s ismeri a cég működését és napi szinten elérhető. A külső partner a szaktudást, az eszközparkot és a helyettesíthetőséget hozza. A kettő nem kizárja, hanem kiegészíti egymást – különösen szabadság, betegség vagy komplex projektek idején.

Hogyan zajlik a szolgáltatóváltás, ha már van IT-partnerünk?

Az első lépés az állapotfelmérés: az új partner megvizsgálja, mi a jelenlegi helyzet, milyen dokumentáció áll rendelkezésre, és milyen átvételi lépések szükségesek. A váltás jellemzően fokozatos – nincs „egyik napról a másikra" átkapcsolás. A jó szolgáltató az átmenetet megtervezi és dokumentálja.

Mit jelent a „proaktív" üzemeltetés a gyakorlatban?

A proaktív IT azt jelenti, hogy a rendszergazda nem akkor lép, amikor már elromlott valami – hanem azelőtt. Automatizált monitoring jelzi, ha lemez telik, szoftver elavul, vagy biztonsági frissítés hiányzik. A proaktív vs. reaktív IT összehasonlítás konkrét példákkal mutatja a különbséget.

Milyen megfelelőségi elvárásoknak kell megfelelnie az IT-nak?

A leggyakoribb elvárás a GDPR: ha személyes adatokat kezelsz, a hozzáférés-szabályozás, a backup és az incidenskezelés nem opcionális. Bizonyos iparágakra a NIS2 irányelv is vonatkozik. A rendszergazda-szolgáltató segít meghatározni, milyen elvárások érintik a céget – és hogyan teljesíthetők.

Hogyan tudom mérni, hogy a rendszergazda-szolgáltatás megéri-e?

Három mutató érdemes figyelni: (1) a nem tervezett leállások száma és időtartama – csökken-e az együttműködés során, (2) a megoldási idő – gyorsabb-e, mint korábban, (3) a munkatársi elégedettség – kevesebb IT-panasz, kevesebb várakozás. A formális méréshez az SLA-riport ad kereteket – a SLA cikkünk elmagyarázza, mit érdemes mérni és hogyan.

A következő lépés

Ha eddig eljutottál, valószínűleg nem az a kérdés, hogy „kell-e rendszergazda?", hanem az, hogy „melyik modell illik hozzánk, és hol kezdjük?" A válasz egyszerű: az állapotfelméréssel.

A BUSINESS-IT díjmentes, kötelezettségmentes IT-állapotfelmérést kínál, amelyik három dolgot ad a kezedbe:

  • Állapotjelentés — hol tart az IT-d (melyik érettségi szinten), milyen kockázatok vannak, mi működik jól.
  • Prioritásos teendőlista — mit érdemes először lépni (piros-sárga-zöld bontás), és miért.
  • Ajánlás — milyen szolgáltatási szint és modell illik a cégméretedhez, az IT-igényeidhez és a költségvetésedhez.

Nem automatikus szerződés – hanem egy megalapozott döntési alap. Ha utána mással lépsz tovább, a felmérés akkor is a tiéd.

A BUSINESS-IT csapata több mint 8 éve épít hosszú távú IT-partnerségeket kis- és középvállalkozásokkal – Mosonmagyaróváron, Győrben és a régióban.


Kérek egy díjmentes IT-állapotfelmérést